A vidék egyedülálló létesítménye a „TÓKA”, mely 2-3 méter mély kb. 2 méter széles gödör, ami az esővízből töltődik fel, és a vízzáró agyagréteg nem engedi a vizet elfolyni, melyet a korábbi évtizedekben leginkább állatok itatására használtak az itt lakók.
Valamikor a mai település egészét, mint az Őrség – Vendvidék többi részét összefüggő erdő borította. Az ide települt emberi munka eredménye a mai állapot kialakítása. Ennek eredményeként a község arculata teljesen egyedülálló település szerkezetet mutat.
A mai napig megmaradtak a csodálatos kaszálórétek, mely igen ritka és értékes tavaszi növénye a zergeboglár egyik alfaja. Különlegességnek számít a rózsaszín virágú sömörös kosbor, a lilavirágú, széles levelű ujjas kosbor, valamint az országos viszonylatban is ritka előfordulású, struccpáfrány sokszor embermagasságúra megnövő példányai.
A mészkerülő erdei fenyvesek legjellemzőbb növényei a boróka, a nyír, a korpafüvek, s csaknem megtalálható valamennyi körtike faj, és a fekete s vörös áfonya.
A háborítatlan tiszta levegőjű természeti környezetben igen változatos az állatvilág is, a kis és nagyvadak mellett értékes fészkelő madaraink a fekete gólya, a darázsölyv, a haris, a kék galamb, a keresztcsőrű, a süvöltő és a tüzes fejű királyka.
Mindezek mellett Magyarország leggazdagabb lepkefaunája él nálunk, valamint községünk és térsége az ország egyik gombákban leggazdagabb területe.
A terület természeti adottságaihoz igazodva elsősorban az erdőgazdálkodás és az állattenyésztés volt jelentős.
A szántóföldi gazdálkodás az un. Bakhátas gazdálkodás volt, elsősorban önellátásra termesztettek rozsot, árpát, zabot, kölest, hajdinát, káposztát, répát és tökféléket.
A tökfélék magjából a mai napig helyben olajat ütnek, a többi részét pedig az állatok etetésére hasznosítják.
A gyümölcsösökben szilva, alma és körte terem, melyekből lekvárt és pálinkát főznek, szintén a helyi főzdében.
A község kül- és belterülete 1978 óta szigorúan védett.
2002. március óta az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik.
Az időjárásra a közeli Stájer-Alpok van befolyásoló hatással. Az éves napfény nem haladja meg az 1.800 órát, az évi átlagos középhőmérséklet 8,9 0C, a csapadék kevéssel a 800 mm fölött alakul.
Apátistvánfalva és környéke vizes völgyekben és forrásokban igen gazdag. Legismertebb vízfolyásunk a településünktől délre eredő, az egész községet átszelő Hársas-patak, mely a tőlünk néhány km-re lévő, gyönyörű erdő övezte környezetben található Hársas víztározót táplálja, mely a környék legkedveltebb pihenőhelye. A Hársas-tó a horgászok és a fürdőzők paradicsoma, de környezetében a lovaglást illetve gyalogtúrákat kedvelők is hódolhatnak szenvedélyüknek.
